Kiss Péter emléktúra

"Merj bátor lenni,

merj önmagad lenni,

merd megvalósítani önmagad,

merd élni, az utat amiért idejöttél"

Nem is tudom hol kezdjem, szerintem kezdem a legelején.

Az első túránk a Téli Mátra volt, ahol egy 25 km-es távon próbáltuk ki magunkat teljesen havas és hideg időjárási körülmények között. Ezután a túra után kicsit nehéz volt azt mondani, hogy egy hónapra rá visszajövünk újra leküzdeni a távot. 

A Kiss Péter emléktúrára a túra előtt pár nappal csatlakozott hozzánk egy új tag, akinek ez volt az első TT. Ezért közösen döntöttünk a 20 km távon, amivel hátha meg tudjuk szerettetni vele ezt a mozgásformát.

Reggel 9:00-kor sikerült felvenni a rajtcsomagot aztán egy kis bambasággal, de sikerült elindulnunk.

Az első pecsételési pont Mátrafüreden a buszmegállóban volt ahonnan gyorsan haladtunk tovább is egy nagyon szép patak mellett. Utunk során miközben a patak mellett haladtunk és viccelődtünk azzal hogy "Na ha át kell menni a patakon ki fog beleesni" és akkor el jött az elkerülhetetlen.

Gyorsan Csabi önkéntesen :) vállalta, hogy megkezdi a Mátrai partraszállást.

Természetesen Csabinak sikeresen sikerült ezt a veszélyes küldetést végrehajtani :) Nekem (Zoli) és Rolinak finoman fogalmazva vizes lett a cipőnk.

Ezután a speciális átkelés után jött az igazi feketeleves, ami egy 6,2 km-es csúcstámadás volt fel a Mátra tetejére 1014 m-re.

Az út során egy erőteljesebb emelkedő várt kis csapatunkra, ahol sikerült leszakadnom Csabitól és Rolitól. Itt sikerült egy nagyobb hibát elkövetnem a mászás közepén leültem ami után, hát hogy is fogalmazzak? Nem volt egyszerű elindulni. Ahogy haladtam felfelé és közben Csabiékkal telefonos kontakt volt csak sajnos egy ponton Csabinak a Samsungján a térerő nem volt jó :) ezért megszakadt a kapcsolat (Bocsi Csabi ezt nem hagyhattam ki).

Na ekkor jött az én kedvenc részem amikor is megjelent a kedvenc halmazállapotú csapadékforma a HÓ :)

Szerencsére innen már nem volt messze a teteje, ahol a megbeszéltek szerint a síháznál találkozunk. Csabiék is kicsit belehúztak így utánam nemsokkal meg is érkeztek. Itt egy gyors fotózkodás egy kis emléke vásárlás a családnak és már mentünk is a pecsétért és sipirc tovább.

Itt jött az első okos szakmai lépésünk, ahol azt hittük tudjuk merre megyünk, mert ugye mi ismerjük a jeleket :)

Egy gyors taktikai egyeztetés után közös megegyezéssel  elindultunk a megfelelő irányba. Innentől kezdve már közösen haladtunk többnyire lefele ahol azt hinné az ember, hogy túl van a nehezén, de aki ment már huzamosabb ideig hegyről lefele az tudja, hogy nem olyan izgalmas. A terep nagyon kavicsos volt és a bokánkat nagyon megviselte. Sikeresen sérülésmentesen leértünk kalandos kis erdei ösvényeken, ahol útközben egy pecsételőpontot érintettünk és egy kis édességet is magunkhoz tudtunk venni, amit nagyon köszönünk a szervezőknek. A pecsét után már egy szélesebb és lankásabb dózerúton megérkeztünk a kezdeteknél tapasztalt patakhoz.    

Szerencsére itt várt minket egy csinos kis híd. Itt is egy pár fotó kísérete után továbbhaladtunk és meg is érkeztünk Mátrafüredre, ahol az utolsó pecsétet megkaptuk. Ezután jött a kedvenc mondatom Csabitól "Most már pár perc és bent vagyunk" Valahol azért igaza volt mert már csak 30 perc volt ezután és tényleg megjelent előttünk a mennyországig felfele vezető lépcső, aminek a végét konkrétan nem láttam....

Összeszedve minden erőnket nekivágtunk a végtelennek és felmásztunk erre a kis lépcsőre, aminek a végén az előbbiekben elhangzott "Most már pár perc és bent vagyunk" szlogen helyszínére megérkeztünk :)

Érkezésünk után elvonszoltuk magunkat a kezdési pontra, ahol becsekkoltunk és 5 óra 21 perces szintidőn belüli teljesítéssel lezártuk a túrát.

Ezután visszasétáltunk a kocsihoz átöltöztünk készítettünk még 1-2 fotót és búcsút vettünk Magyarország egyik legcsodálatosabb helyétől.

Összegezve az egész napunkat annyit mondanék hogy a túrázással megtanultam, megtanultuk hogy mindegy mekkora távra mész soha nem tudod mi fog történni veled és alázattal indulj neki.

Résztvevők: György Zoltán

                     Kiss Csaba

                     Kiss Roland